ELSŐ FEJEZET
amelyben egy kisdiák elveszíti a kalapját, s emiatt késő télig hajadonfővel jár szegényke esőben, hóban, míg csak a közömbös világ is észre nem veszi a rendellenes állapotot

Megismerjük a főhőst, Nyilas Misit, a debreceni kollégiumot, ahol lakik. Megtudjuk, hogy szerezte meg az antikváriustól a Csokonai kötetet, s abban miként csalódott. Másik kincséről is sokat megtudunk: a pergamen fedélről, amibe beköttette az üres lapokat, hogy majd azokba írjon. Sok mindent megtudunk az akkori viszonyokról, a kisdiákok életéről már ebben a fejezetben is.


MÁSODIK FEJEZET
amelyben a kisdiák pakkot kap hazulról, s egyszerre nevezetes ember lesz, megszokja, hogy a szemek ránézzenek, aztán nagy veszélybe kerül, és az ösztön vakmerően ügyessé teszi; végre pompás kondíciót kap, s pénzt keres

Misi pakkot, azaz csomagot kap otthonról. Ez igen nagy szó a kisfiú életében, hogy az ő szegény szülei csomagot küldjenek neki. Ettől a többiek előtt is "egyszerre nevezetes ember lesz". A csomag tartalmát a többiek megdézsmálják, ahogy az már a kisebb, gyengébb gyerekekkel szokott történni. Mulatságos eset is történik: a kenőcsöt, amit édesanyja a kezére és a cipőjére kenni küldte, Böszörményi megette. Ugratták is vele még egy darabig. Közben Böszörményinek eltűnt a kése, s Misi véletlenül megtalálja becsúszva a pakkjába. Egy ötlettől vezérelve eldugja a ládája titkos fiókjába. A vallástanár megkérdezi tőle, miért szalmakalapot hord még késő ősszel is. Ő pedig elmondja, hogy ellopták a posztó-kalapját. Utána meg is ijed, hogy most biztosan vizsgálat lesz, átkutatják a ládákat, s akkor nála megtalálják a kést. Ezért, amikor másnap a szobafőnök orvoshoz küldi, magával viszi a kést, s el is dugja. A kalapot valóban keresni kezdik, s végül Nagy Úr, a szobafőnök "állást" ajánl neki: egy vak öregúrnak kell minden nap egy órát felolvasni.


HARMADIK FEJEZET
amelyben a kisdiák szorgalmasan dolgozik, tanul, jelesekre felelget, és két barátra tesz szert

Misi megkezdte "munkáját". Első alkalommal túl korán érkezett, az öreg Pósalaky nem is foglalkozott vele. Pontban 5-kor kellett kezdenie a felolvasást, s 6-kor be kellett fejezni. Szombaton Orczy meghívta Misit magukhoz. Ő előbb nem akart elmenni, de Orczy említette, hogy a mamája azt mondta, feltétlenül hívja őt meg, mert még Gyéres tanár úr (a latin tanár, aki az osztályfőnökük is volt) is beszélt róla Orcyéknál. Utána már arról olvashatunk, milyen volt a látogatás, hogy viselkedett, hogyan érezte magát a kis Nyilas Misi az előkelő házban, az előkelő emberek körében.


NEGYEDIK FEJEZET
mely az előbbinek folytatása, de valami más történik benne, mint amit vártunk, mert az élet olyan, hogy mindig másképp történik minden, mint ahogy elgondolta előre az ember

Az öreg Pósalaky elmesélte Misinek, hogy mit álmodott az éjszaka, s a takarítónője megmondta, melyik álom milyen számnak felel meg. Úgy döntött, hogy tegyék meg ezeket a számokat a lutrin, s ha nyernek, felezik a nyereményt. Misit kérte meg, hogy tegye meg a számokat, s a reskontót is ő őrizze magánál. Másnap délután Misi Gyimesiékhez ment, sokat beszélgettek, festettek.
Felolvasták az iskolában ki kapott intőt, erről értesítik a szülőket. Gyéres tanár úr behívatta Misit óra után a tanáriba: "egy gyerek tanítását" bízta rá, hetente kétszer - szerdán és szombat délután - latint és számtant kell tanítania Doroghy Sanyinak.



ÖTÖDIK FEJEZET
amelyben a kisdiák családok életébe keveredik bele, s olyan dolgokról hall, és olyanokat lát, amik nem tartoznak a gimnáziumi tananyaghoz: például szerelmes leveleket közvetít, ami szintén hiányzik az "államilag jóváhagyott" tantervből

Megkezdődött Sanyika tanítása. Misinek nem volt könnyű dolga, mivel a kis Doroghy nem tudta a helyesírást, a szorzótáblát, latinból olvasni sem tudott, ezért mindent az elején kellett kezdeniük. Egyszer az egyik nővére, Bella is beült hozzájuk, aki tetszett Misinek. Beszélgettek, veszekedtek az öccsével. Egyszer csak bejött a legidősebb lány, Viola, és megszidta Bellát, hogy miért nem hagyja tanulni a fiúkat, s csak mondta megállíthatatlanul a panaszait, a terveit. Ezeket Misinek is végig kellett hallgatnia. Aztán megérkezett az édesapa és a beteges anyuka is.

Vasárnap elment Törökékhez, akiknél előző évben lakott. Beszélgetett Török nénivel, Ilonka kisasszonnyal, majd Török bácsival. Egyszer csak megjelent Török János is, aki - amikor megtudta, hogy Misi a vak Pósalaky megbízásából megtette a lutrin a számokat - elkérte megnézni a reskontót. Majd közben tovább folyt a társalgás, szóba került a tanítás is. Mikor János megtudta, hogy Misi Doroghyéknál tanít, nagyon megörült. Közben megérkeztek Szikszayék is. Ezután János rábízott egy levelet, hogy adja át Bellának. Misi nem örült a megbízatásnak, de kénytelen-kelletlen eltette a levelet. S a reskontót visszakapta vajon?


HATODIK FEJEZET
amelyben legnevezetesebb, hogy a kisdiák fölfedezi Debrecen egyetlen évszázados történelmi emlékét, amely nem várrom, nem palota, nem márvány és nem érc, hanem egy háromszáz éves gizgaz bokor egy ház ablaka alatt

Mivel hétfőn nem jött időben Gyéres tanár úr az első órára, Orcyt küldték ki őrszemnek, figyelje mikor jön a tanár. Ő pedig magával vitte Misit. Kisurrantak az iskolából az utcára és látták, hogy a függöny még le van eresztve. Akkor Orczy megmutatta neki Debrecen nevezetességét, a Rákóczi ültette bokrot. Egyszer csak megjelent Török János, s még egyszer a lelkére kötötte a levél átadását Bellának, s mondta, hogy csak annyit kérdezzen meg, hogy "szívesen" vagy "sehogyse". Aztán látták a kápsáló (gyűjtő) kollégistákat. Misi elmagyarázta Orczynak, hogy ez mit is jelent. S mivel nem csak a tanár úr ablakát figyelték, bizony "lebuktak", ugyanis Gyéres tanár úr meglátta őket, s bezavarta az osztályba a két fiút. Misi nagyon szégyellte magát. A tanár dolgozatokat osztott ki, ami csak Misinek lett jeles. Akkor le kellett fordítania latinra egy mondatot, amit leíratott vele a füzetébe a tanár: "Az is tolvaj, aki az emberek bizalmát meglopja." Óra végén Orczy is kapott egy mondatot, amit következő órára kellett lefordítania: "A törvény határait áthágni senkinek sem szabad".

Szerdán átadta Bellának a levelet, s megmondta milyen választ vár Török János. A lány válasza: "sehogyse szívesen" vagy "szívesen sehogyse". Míg ők ezeket beszélték meg a kamrában, ismét bejött Viola, s ismét rázendített a mondandójára. A tanítás után már várta Török János, s kérte a választ.

Vacsora után Sándor Mihály egy cédulát tett elé, amire a lutri számok voltak felírva, mondta Misinek, nézze meg, kihúzták-e a számokat. Misi keresni kezdte a reskontót, de bizony nem találta, s nagyon-nagyon megijedt, mivel a számok igen ismerősnek tűntek számára.


HETEDIK FEJEZET
amelyben csodálatos, hogy a szenvedő ember körül is minden természetes és vidám; szinte nem érdemes élni, ha az élet ilyen kevéssé vesz részt a szív fájdalmában

Az akkori gyerekek is csak gyerekek voltak: a tanárt a háta mögött kigúnyolták, kifigurázták, így történt ez ezen a reggelen is. A földrajz tanárra vártak, s közben Orczy utánozta épp az öreg tanár urat. Misi nagyon rosszul aludt éjjel, mivel a reskontón gondolkodott. A tanár úr épp Misit akarta feleltetni Franciaország földrajzából. S közben Názó tanár úr sokszor elkalandozott, s mesélt régi időkről, történelmi dolgokról, régészeti kutatásokról. Ez már Misit igencsak érdekelte, s nagy odaadással figyelt. Torna óra is volt aznap, amit Misi nem szeretett. Már sokadszor próbálta átugrani a bakot, de nem sikerült, s megmakacsolta magát, s nem próbálkozott. Akkor Orczy próbálta megvédeni azzal, hogy azt mondta a tanárnak, hogy Nyilas Misi beteg. Aztán tényleg elszédült, elvesztette az eszméletét, s elesett.

A reskontó ügye továbbra is napirenden volt. Gimesi mondta is Orczynak, hogy szerinte Misinek az a baja, hogy elvesztette a reskontót, pedig kihúzták a számokat.


NYOLCADIK FEJEZET
amelyben kitűnik, hogy Misi olyan gyerek, aki nem szereti, ha vele foglalkoznak, kivált mikor valami kellemetlenség áll a háta mögött: hagyják békén; jó ilyenkor haza és nagy gondokra gondolni, jó elfelejteni a nagy mellett a kis bajt

Misi levelet írt a szüleinek. Már legalább egy hete belekezdett, de nem sokra haladt még vele. Most megpróbálta pótolni. Közben gondolatai elkalandoztak, eszébe jutottak korábbi dolgok, amelyek otthon történtek. Majd az asztalnál ülve elaludt, s bizony még álmában is a reskontó ügye foglalkoztatta. A szobában rajta kívül Nagy Úr volt még, s mikor ő felriadt álmából, Nagy Úr beszélni kezdett hozzá, mégpedig amiről olvasott: a magyar nemzet legősibb történetéről. Igen hosszan beszélt Misinek, akit egyre inkább érdekelt mindaz, amit hallott. Végül a levelet is befejezte, majd tanult is.

S akkor menni kellett Pósalakyhoz felolvasni. Az öregúr rákérdezett, kihúzták-e már a számokat, de Misi azt mondta, hogy még nem volt benne az újságban. Mikor visszament a konviktusba Sándor Mihály mondta neki, hogy Orczy és Gimesi keresték a coetusban. S kérdezte Misitől, miért nem volt délután órán. Ő teljesen elfeledkezett erről, és visszakérdezett, hogy nem szombat van ma? Így Lisznyai úrnak, a szobafőnöknek kellett igazolást adnia. Orczy ajánlatára "szerződést kötöttek", hogy kinyomozzák, hova lett a reskontó, ki a tolvaj. Orczy lett az elnök, Gimesi a titkár, Misi a jegyző. Orczy összeállította az alapszabályokat, s mindenkinek külön leírta és kiosztotta.



KILENCEDIK FEJEZET
amelyben isten tudja csak, mi fog történni; a kisdiák örül, hogy szombat van ez után a nehéz hét után; úgy érzi, ma be fog valami fejeződni: hét végére kell, hogy a bajoknak is vége legyen

Orczy hozzákezdett a nyomozáshoz. Megtudta Misitől kik a szobatársai, s különféle módokon a közelükbe férkőzött, hogy beszéljen mindenkivel. Végül Orczy vasárnap délutáni találkozóra hívta magukhoz a két fiút.

Mivel szombat volt, Misi délután ment tanítani Doroghyékhoz. Amíg Sanyira várt a szobában, próbálta a már régebben megkezdett versét folytatni. Egyszer csak bejött Bella, s meglátta, hogy Misi verset ír, mindenképpen el akarta kérni tőle. Aztán bejött Sanyika is. Tanulás közben Misi azokról a dolgokról kezdett beszélni, amiket előző nap Nagy úrtól hallott: a magyar nép eredetéről, rokonságról. Bella egészen elgondolkodott ezeken, s elmélázott, mi lenne, ha ő újra a gazdag rokonaik közé mehetne. Misi is beszélt az ő családjáról, hogyan szegényedtek el, hogyan kell édesapjáéknak keményen dolgozni a kevéske pénzért. Bella pedig azt kérdezte Misitől: "Ha valaki nagyon szegény és örökké szenved és nyomorog, és megvan rá a lehetőség, hogy többet sohase nyomorogjon, és a leggazdagabb emberek közé kerüljön, s mindig bőségben legyen, és a testvérein is segíthessen, a szülein: akkor szabad neki elmulasztani ezt az alkalmat?" S Misi azt válaszolta: "Nem szabad." Ekkor bejött Viola is, aki reménykedett, hogy Sanyinak jó élete lesz majd. Mikor Misi elindult, Bella próbálta elkérni tőle a verset, de ő nem adta.

Délután ment felolvasni. Pósalaky újra megkérdezte, benne vannak-e az újságban a lutri számok. Bizony benne voltak, de Misi azt mondta, csak a kislutri számok, s azokat felolvasta, azok "nem jöttek ki". Hazafele menet egy kirakat előtt meglátta Bella kisasszonyt Török Jánossal. Beszélgettek, nevetgéltek és Misi ettől igazán megrémült.


TIZEDIK FEJEZET
amelyben szomorú és nehéz vasárnapra virrad a kisdiák, zúgó fejjel néz a jövőbe, s valami ismeretlen erő hajtja olyan utakra, amerre különben soha el nem indult volna

Misi félálomban már megverte Török Jánost, mert még ekkor is az foglalkoztatta, hogy mi köze van Bella kisasszonyhoz. Aztán arról álmodozott, hogy milyen jó lenne, ha gazdag lenne, mit csinálna a sok kinccsel. Aztán a szüleiről is álmodott.

Reggel, mire felébredt, már mindenki megmosdott, csak ő volt lemaradva, így egyedül maradt, a többiek már mentek a templomba. Ebéd után elindult Törökékhez, s útközben összetalálkozott Szikszay úrral, aki szintén Törökékhez ment. Szikszay hamarabb bement, s mire ő is beért a házba, a szobából hallotta, hogy Szikszay Lajos sírva-haragosan panaszolja Törökéknek, hogy őt milyen módon megvádolták, s elküldték a városházáról, ahol számvetőként dolgozott. Aztán Török bácsi beszélt Jánosról, Misi pedig csak hallgatta odakintről. Bemenni már nem mert, inkább gyorsan kilopakodott a házból. Az utcán azonban összetalálkozott Török Jánossal, aki rábízott Misire egy táskát, amíg ő bement elköszönni, mivel elutazni készült. János megint pénzt ajánlott, de Misi ismét nem fogadta el (mint akkor sem, amikor Bellának vitte a levelet).

Bement a kollégiumba, s örömmel vette észre, hogy pénzesutalványa érkezett. Elment érte a postahivatalba, de úgy gondolta, a szüleinek nagyobb szükségük van a pénzre, így a kapott egy forintot megtoldotta még eggyel, s ezt küldte el a szüleinek. Mivel még csak 3 óra volt, s neki 4-re kellett menni Orczyékhoz, sétálni kezdett, s végül eljutott a vasútállomásra. Ott nézelődött amikor egyszer csak az elsőosztályú váróteremben meglátta Bella kisasszonyt. Úgy megijedt, hogy rögtön elszaladt, de aztán visszamerészkedett. Akkor már nem látta Bellát, de az utasok már mind a vonathoz siettek, s el is ment a vonat. Magában kezdett olyan dolgokra rájönni, ami még nem egy kisfiúnak való, s arra gondolt, hogy a Török János is ezzel a vonattal akart elmenni, bár őt nem látta a váróteremben.

4-re elment Orczyékhoz, ahol már azzal várták, hogy valaki felvette a pénzt, ami a nyeremény volt. Misi érezte, hogy ez a Török János volt, ő a tolvaj, s a táskában volt a pénz, amit vele cipeltetett. Már mennie kellett volna felolvasni, de egyszerűen félt Pósalakyhoz elmenni. A kollégium ajtajában álló fiúk színházjegyet kínáltak neki, ő meg is vette, de a Bika kávézójába nem mert bemenni Gyéres tanár úrhoz az igazolójegyet aláíratni. Inkább sarkon fordult, s elment Doroghyékhoz. Ott persze kiderült, hogy Bella nincs otthon, megtalálták a búcsúlevelét, amelyben elköszön a családjától.

Végül a fiúk átnézték a másnapi latin leckét, Misi ott vacsorázott náluk, majd elment a színházba, ahonnan az első felvonás után megszökött. A coetusba nem mert felmenni, az oratóriumnál megvárta a kapuzárást, s amikor meghallotta más fiúk hangját, akik a színházból jöttek, ő is felment.



TIZENEGYEDIK FEJEZET
amelyben a kisdiák átmegy a felnőttek minden gyötrelmén, gyermekül ismeri meg a kenyérkereső emberek földi szenvedéseit

Reggel a zsebében talált egy tízforintost, s először nem tudta, hogy kerülhetett oda. Aztán eszébe jutott, hogy bizonyára előző nap Török úr tehette a zsebébe, hogy "megnyugtassa a lelkiismeretét". Azt sem tudta, hova dugja a pénzt, végül a mellénye zsebébe rejtette. Orczy azzal fogadta, hogy az apja elment a rendőrségre feljelentést tenni az ellopott reskontó, illetve a pénz miatt.

Második óraközben a pedellus jött Misiért, az igazgató hívatta. Az igazgatónál rendőrök voltak, s ettől az igazgató úr nagyon fel volt háborodva. Ugyanis a debreceni református kollégium ügyeibe az állami és városi hatóságok közvetlenül nem avatkozhattak bele, a kollégium autonómiája értelmében hivatalos személy (pl. rendőr) nem léphetett az iskola területére. Az igazgató megtudta Misitől, hogy Pósalakyhoz jár felolvasni, s az ő nevében kellett számokat megtenni a lutrin. S Misi azt mondta, hogy nem nyert, mivel ő a budapestin tette meg a számokat és a brünnin húzták ki.

Másnap azonban újra jött érte a pedellus, ismét az igazgatóhoz kellett mennie. Most pedig Viola ült ott, mivel szerinte Misi tud az ő hugáról. Misi elmondta, hogy a Viola öccsét tanítja Gyéres tanár úr parancsára számtanra és latinra. Az igazgató mondta is Violának, hogy "ez a gyerek! … nem tett semmit! … Mi köze van neki a felnőttek szerelmeskedéséhez." Violát hazaküldte, Misinek pedig azt ígérte, ha még egyszer meg kell őt látnia, előbb egy pofont kap. Misi innen felment a coetusba, bement a szobába, lefeküdt, s el is aludt. S eldöntötte, hogy sem felolvasni, sem tanítani nem fog menni többet.

Következő nap reggel a pedellus már a kollégiumba jött érte, s vitte az igazgató elé. Az igazgató úr igen mérges volt: "Itt van már a halom írás, itt az egész vizsgálat!" Átküldték egy másik szobába, ahol igen sokáig kellett várakoznia, s bizony mindenféle gondolatok, emlékek cikáztak a fejében. Egyre fáradtabb és kimerültebb volt. Nagy sokára jött érte István, a pedellus, s átkísérte egy tanári szobába, ahol már benn ült 5-6 tanár, számára mind idegen, csak némelyiket ismerte látásból. S ekkor megkezdődött a "tanári törvényszék". Mindenféle kérdéseket tettek fel neki, de egyre inkább úgy tűnt, hogy mindenért őt teszik felelőssé, már olyan dolgokat is a fejére olvastak, amihez neki semmi köze. Csak korholták, szidták, csupa rosszat mondtak és feltételeztek róla. Végül kiküldték a teremből, hogy kint várjon az "ítéletre".

S ekkor megjelent Géza bátyja, aki megölelgette, megszeretgette. Misi pedig csak sírt, sírt, s csak annyit tudott mondani, hogy: "Bántanak, …, bántanak, Géza bátyám …" S azt is hozzá tette, hogy többet nem akar debreceni diák lenni. A nagybátyja nem szólt, csak ölelte a szegény kisfiút.


TIZENKETTEDIK FEJEZET
amelyben kiviláglik, hogy a kis Misi egész életében minden munkáját ugyanolyan csodálatos és rendkívüli zűrzavarok és kétségbeejtő válságok között vitte végbe, mint első kis versének költését

Géza bátyja magára hagyta, s bement a tanár urakhoz, beszélni akart velük. Misi a versét mondogatta magában, de nem jutott eszébe, amit korábban már olyan szépen kitalált. Ismét korábbi emlékek is felidéződtek benne. Egyszer csak megjelentek a tanárok, s az igazgató dicsérni kezdte, hogy jó tanuló, kis pénzkereső, sugárzik róla a becsületesség. Misi nem igazán értette a dolgokat. S megkérdezték tőle, akar-e debreceni diák lenni, ő pedig az válaszolta, hogy nem.

Végül a bátyja kézen fogta, s mentek a kollégiumba, fel a szobába, ott megmutatta az ágyát, a holmiját. Aztán kimentek az utcára, ahol elájult. Az ágyban tért csak magához, nagyon lázas, beteg volt.

Orczy és Gimesi meglátogatták. Elmesélték neki, hogy Török János levélben megírta az igazságot az apjáéknak, az ő Géza bátyjának és a rendőrségnek. 120 Ft volt a nyeremény, azt is megírta mire mennyit költött ebből. Ezt a pénzt kifizették, Pósalaky már megkapta a 60 Ft-ját, s az ő bátyja az 50-et (hiszen Misi már kapott belőle 10 Ft-ot), de Géza bátyja nem fogadta el, mivel az öreg Törökék fizették ki a fiúk helyett.

Másnap Viola jött el Sanyival, s lelkesen mesélte, hogy Bella megcsinálta a szerencséjét, a hercegnéhez ment, ahol nagyon szeretik, s rá fogják hagyni az egervári uralmat, s ismét jómódúak lesznek, Sanyi Pestre megy tanulni.

Mikor jobban lett Misi, a nagybátyja kérdezte, mikor mennek vissza a kollégiumba. De ő ismét azt felelte, hogy soha. Elmondta, hogy ő tanító akar lenni. Végül a bátyja azt mondta, elviszi magával abba az iskolába, ahol ő tanít, s ott fog ő tanulni. Misi nagyon boldog volt, s örömében is csak sírni tudott. Géza bátyja megkérdezte, mire akarja tanítani az emberiséget. S ő azt válaszolta: "Csak arra, hogy légy jólégy jólégy jó mindhalálig …"

  

  

Szavazás
Hogy tetszik az új weblapom?
Nagyon szép!
Jó lesz, csak töltsd meg tartalommal.
Nem rossz.
Nekem is kell ilyen!
Tehetséges vagy, ez nem kérdés...